Értem, amit mondasz.
Példaképp mondjuk a San Antonio Spurst tudom felhozni, ahol nem játszatják agyon a játékosokat, nem küszködnek, hogy meglegyen egy-egy alapszakasz meccs, nem szakadnak meg egy szoros eredményért.
Azt is értem, hogy edzésen tegyék oda magukat. De a barátságos meccs, az nem edzés. Persze a valóságban pont akkor lehet gyakorolni a figurákat és mindenki meg akarja mutatni, hogy igenis helye van a rotációban, érti a rendszert, amit az edző játszat, de itt az edzés független a barátságos meccstől.
De ettől függetlenül nem jó az a rendszer, ahol akár minden bajnokin és minden kupameccsen lazázhatsz, miközben a barátságos mérkőzéseken még a lehetősége sincs meg ennek. Ha én barátságos meccset játszom mondjuk egy kínai ötödosztályú csapattal, ott miért nem lazázhatok, miközben 60 ponttal nyerem a meccset (és ezt tudom is előre)? Ha én ellazázok egy nyerhető meccset és végül kikapok 2 ponttal egy gyengébb csapattól (mondjuk kupában egy negyedosztályú csapat ellen), ott miért emelkedik a csapatszellem? Erre írtam, hogy ez nem csapatszellem, hanem maximum frissesség. De ha már frissesség, akkor miért vannak azok előnyben, akik több tétmeccsen játszanak? A régi NB1 és NB2 tapasztalataid alapján melyik csapat örült jobban, akinek volt két átlagos meccse, vagy akinek ezen felül még egy kupameccse is volt azon a héten? Ha ti NB1-esként ellazáztatok egy kupameccset és kikaptatok egy harmadosztályú csapattól, az mennyiben segítette a következő meccsen nyújtott teljesítményeteket?
Azt meg továbbra is tartom, hogy furcsán hangzik, hogy pl egy sztárjátékos, akinek betonbiztos helye van a kezdőben, szakadjon meg az edzésen, hogy bizonyítson (mit is? hogy helye van a rotációban, mint a csapat legjobb játékosának?), de akár egymás után 25 bajnoki és kupameccsen keresztül nyugodtan nyújthat gyengébb teljesítményt és ezzel még előnyt is szerez egy másik csapatban játszó hasonló képességű játékossal szemben, aki minden meccsen normális teljesítményt nyújt (nem teljes erőbedobással játszik, nem szakítja szét magát, csak játszik, ahogy átlagosan tud).
Miben lesz jobb az a csapat, akik nem hajtanak a győzelemért? Egy dologban: frissességben (nem tudok rá jobb szót). Akkor viszont a barátságos meccseken is lehessen lazázni, ha pl egy izlandi nevenincs csapattal játszom, akiket úgyis verek 50+ ponttal, mert ott sem fogják magukat széthajtani a játékosok és úgyis meg tudják mutatni az edzőnek, hogy mit tudnak.
Don't feed the troll