Na a Váradi családot éppen nagyon jól ismerem. Az anyukájuk Ildikó nagyon jó fej és nagyon jó edző. Hívott Szhelyre sokszor, életem nagy hibája volt, hogy nem oda jártam középsuliba, és nem ő volt az edzőm. Mind emberileg mind szakmailag nagyon rendben volt. Sokat követelt de sokat is nyújtott. Te jó ég mennyi ki-ki meccset játszottunk velük. Az én korosztályom az egyik legerősebb volt a Szhely történetében, rengeteg bajnoki döntőt játszottak, többszörös korosztályos bajnokok voltak, nagyon erős csapatuk volt több korosztályos válogatottal. Aztán senkiből se lett semmi, pedig nagy tehetségek is voltak, de ahogy te is írtad, elzüllöttek, illetve továbbtanultak az intelligensek, és a kosárlabda 2. számúvá vált az életükben. Régi szép emlékek. Diákolimpián nem jutottatok ki véletlenül területire? Mert akkor lehet találkozhattunk már.
