Másnap a portugálok elleni meccsre befűtöttek rendesen, így energiatakarékos üzemmódba kapcsoltunk délelőttre, rövid séta, naptej beszerzése, amely már eső után köpönyeg alapon sokat nem segített, de a lelkünket nyugtatta. Elhatároztuk, hogy a sarki arabnál veszünk húst, és megsütjük. Szóba elegyedtünk velük (azt ne kérdezzétek milyen nyelven-nyelvjáráson, de nagyon megörültek a magyaroknak, ugyanis a csirkéjük is magyar! Kaja után elindultunk a gyülekezési ponthoz, hogy a szurkolói vonulást az elejétől végig élvezhessük ezúttal. Marha meleg volt, ráadásul a semmi közepén voltunk, kígyózó sorok a sörlelőhelyeken. Elindultunk a majd 6 km-es túrára 30+ fokban, ital nélkül, nem volt az igazi. Ipari területen, lakótelepek szélén vezetett az út a stadionig, egy szó mint száz, a Marseille-i jobb volt! Félúton megadtuk magunkat, és mintegy 40 perces sorban állás után hozzájutottunk az életmentő sörünkhöz! A menet nagyon színes volt, Temesvári Andrea a családjával ott bandukolt mellettünk egy jó darabig, de volt, aki a másfél év körüli gyerekével a vállán vonult (azért ez kemény volt...), sodródott mellénk meglehetősen illuminált állapotban lévő társaság is. Egy szerencsétlen fiatal csajszi kocsival betévedt a menet útjába az egyik kereszteződésben, pillanatok alatt körbevették a kocsit vagy 20-an és udvarolni kezdtek a hölgynek. Hogy mi lett a vége nem tudom...
A Lyoni stadionba bejutottunk kb. fél óra alatt, majd kénytelen-kelletlen ismét ráfanyalodtunk a már ismert sörutánzatra, de mellé kértünk vizet is, hogy a végén jó íz maradjon a szánkban...
Miután megmenekültünk a szomjhaláltól elfoglaltuk helyünket a kapu mögött, ezúttal nem középen, hanem a jobb oldali büntetőterületet határoló vonallal egy vonalban (azt hiszem a maradék olvasókat most veszítettem el - bocs!) kb. 15. sor körül - akkor még nem sejtettük, hogy ez is mázlis hely lesz. Röhögtünk a túloldalon a napon aszalódó portugál drukkereken, buzdítottuk az egyenöltönyben pályára érkező válogatottat, aztán körülnéztünk a gyönyörű Stadionban (próbáltam összefutni a Dubaiból érkező volt osztálytársammal), visszaültünk a helyünkre, próbáltunk önuralmat magunkra erőltetni, hogy ne kenjük szét az időközben arcunkra vitt nemzeti színeket, aztán talpra ugrottunk sokezren, mikor melegíteni jöttek a srácok, mentek az előzőleg már sorolt rigmusok, a hangulat egyre jobban emelkedett, már a hőmérő magasra kúszó higanyszálát is bőven lehagyta, pedig tényleg qrva meleg lett!
Sajnos az árnyék nem konstans, és bizony vándorútja révén a hosszanti oldalon ülő magyar szurkolók szemmel láthatóan izzadtak, mint a portugál kapus Dzsudzsák szabadrúgásaikor. Azt is megfigyeltük, hogy a nők jobban bírják a hőséget, mert csak férfiak vetkőztek félmeztelenre... Fölöttünk két sorral ült Katus Attila is, talán a lányával?(Sic!) Nagyon jó hangulat uralkodott a lelátón, aztán Gera góljánál robbant a bomba (szerencsére nem olyan), mindenki a másik nyakába ugrált. Ronaldo semmit nem csinált az első félidőben, hiába vigasztaltuk, hogy már csak egy órát kell kibírnia, és mehet vissza a yachtjára nyaralni, sajnos máshogy gondolta, a saját szurkolói előtt akarta rúgni a gólokat. 1-1, félidő. Egyikünk úgy fellelkesült, hogy újabb kört akart hozni a "sörféléből", hiába tiltakoztam. Na hát ő úgy járt, hogy kiment 1-1, visszajött 2-2! Ipi-apacs szopacs! :) Dzsudzsi mikor odaállt a következőszabadrúgáshoz, éreztük, hogy jön a 3. :)Aztán élveztük is a mámoros pillanatokat - ki a fene gondolt volna rá, hogy hármat rúgunk a portugáloknak, úgy, hogy stabil embereket pihentetünk ellenük??? Na és micsoda remek játék a foci, a portugál szurkolók sem hitték volna ekkor, hogy megnyerik az EB-t (akkor még nem sejtettük ugyebár)! 3-3-nál az orrunk előtt rúgtunk kapufát, egyik ámulatból estünk a másikba, felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Lefújás után a kivetítőn láttuk a végeredményt: CSOPORTGYŐZTES MAGYARORSZÁG!