United States vs. Magyarország 109 - 117
Sajnos az elmúlt két napban ritkábban tudtam belépni az oldalra, mint ahogy szoktam, és ennek az ide írt szokásos beszámolóm itta meg a levét. Az ide érkező gratulációk, és az én kis késésem el is indított bennem egy gondolatmenetet.
Úgy voltam vele ma kora délután, hogy mivel ez a válogatott történetének eddigi legnagyobb sikere, ezért valami nagy horderejű összefoglalót kellene írnom ide, sok éljenzéssel, a válogatott méltatásával és az amúgyis kifürkészhetetlen továbbiak bekezdésekbe foglalt felvázolásának kísérletével. Aztán rájöttem, hogy ennek a sikernek mindannyian együtt örülünk, és bár vitathatatlanul fontos mérföldkő, hatalmas siker, de remélem, hogy csak egy fontos állomás a további sikerek felé vezető úton. Lássuk, akkor röviden, hogy mit is mutatnak a tények:
- Bőven lehet találni olyan statisztikai mutatót, amiben az USA jobb volt, például lepattanóban és gólpasszban, egy dologban nem, a végeredményben.
- A hozzáállást mi találtuk el jobban, az ellenfél taktikázása most nem jött be ellenünk.
- Jól látható, hogy ezúttal a jobb helyzetkihasználás hozta meg a győzelmet, ahogy azonos taktikánál az lenni szokott.
És ami a továbbiakat illeti:
- A válogatott a 7. helyre jött fel a világranglistán, amely történetének eddigi legjobb helyezése.
- Ott vagyunk a világbajnoki negyeddöntőben, ez sem sikerült eddig még soha.
- Sikerült olyan játékosokat beépíteni a csapatba, akiknek a teljesítménye mostanra meghatározóvá vált. Böcz Róbert egyértelműen a válogatott vezéregyénisége, és Iván Menyhért is kiegyensúlyozott teljesítményre képes. A kezdőötösben helyet kapó, már tapasztaltabb játékosok mellé megbízható cserék érkeztek a magas posztokra.
Úgy gondolom, hogy tudatában annak, hogy a befektetett munka ilyen szép sikerekben térülhet meg, megkettőzött erővel küzdhetünk majd a jövőben a közös célok eléréséért.
Hajrá Magyarország!!!