Szerinted Simmons érvényesülhetne, "megélhetne", ha nem az NBA által előírt trendet követné? Ha elkezdené hangoztatni, hogy a mai NBA színvonala alacsonyabb, mint a 20 évvel ezelőttié, kb azonnal lecserélnék mondjuk Alridge-re, vagy Spearsre. Még könyvet sem adhatna ki, mert az NBA megtiltaná, hogy szerepeljen rajta a logójuk. Ennyire egyszerű, hogy mi köze Simmonsnak és a többieknek a mezeladásokhoz. És tévedsz a mezelaadásokat erősen befolyásolja, hogy ki mit ír a sztárokról, kinél mennyire működik a "sztárcsináló" gépezet. Pont James a legjobb példa, nézd meg mekkora hype volt körülötte, már amikor még egy meccset sem játszott le.
Jó hogy felhoztad a Puskás-Ronaldo párhuzamot. Nem tudom, hogy a Realnak, vagy egyáltalán a spanyol focinak van-e olyan marketing háttere, mint az NBA-nek, de ha van ott is "mérvadó" blogger, vagy szakíró, akit a bajnokság, vagy épp a Real támogat, biztos lehetsz benne, hogy Ronaldot tuti az első két hely valamelyikére rakná, mert muszáj lenne neki.
James ellen meg nem azt hozom fel, hogy magasabb, vagy erősebb a többieknél, végülis azért megdolgozott, hogy erős legyen. Az a baj, hogy a bírók még rá is segítenek arra, hogy a testi fölényét (szabálytalanul) kihasználhassa. Jordan testileg soha nem ugrott ki ennyire a mezőnyből, atletikus volt, de nem izomból oldotta meg a dolgokat. Amikor megpróbálta, nem járt jól ('90-es konferenciadöntő). Pont az tetszett benne, hogy stílusosan használta az adottságait. Chamberlain sem azért lett korszakos játékos, mert nagyott ugrott, hanem mert ezt a képességét tudta használni is. Magicet sem azért szeretjük, mert "hú, milyen magas", hanem a hihetetlen játékintelligenciájáért. Pont magadat cáfolod azzal, hogy kijelented, ő centerként is tudott meccset nyerni. Vagy szerinted ott is testileg dominált? De mondhatnám Birdöt is, remélem, róla nem állítod, hogy a testi fölényével dominált. Konkrétan NBA-s mércével mérve egy roncs volt.
Ha szerinted Jordan stílusa ugyanaz volt, mint Jamesé, Magic testi erővel oldotta meg a dominanciáját, akkor nagyon más szemmel nézzük mi a kosármeccseket.
Ami meg a LeBron elleni ellenérzéseimet illeti, igen, vannak és igen, érzelmi alapon. Csakhogy nem véletlenül. Ha James úgy lett volna kezelve, mint akármelyik más, jó képességű kosaras, nem szólnék egy szót sem.
De elmondom, én hogy látom: adott egy játékos, aki az atletikus képességei alapján minden idők három legjobbjában van. Megérkezik a ligába, már ekkor úgy kezelik, mint a messiás. Mit látok? Hét éven keresztül semmi eredmény (MVP cím nekem nem eredmény csapatsikerek nélkül). Egy döntőbe jutás, ahol söpréssel kiesnek, mégis minden arról szól, hogy ő a legnagyobb. Eljön a nyolcadik év, amikor is összeáll a liga második legjobb hátvédjével és az egyik legjobb (mondjuk top10) erőcsatárával, és olyan kiegészítő emberekkel, mint Mike Miller, Mike Bibby és Mario Chalmers, plusz egy rakás hasznos percemberrel. Ekkor épp csak túl vagyunk a Decision-ön és az emlékezetes "not1, not2..." nyilatkozaton. Eljön a döntő, ahol kifigurázzák az ellenfél beteg sztárját, majd simán kikapnak. Jön a kilencedik év, megérdemelten bajnokok, ezen nem is vitatkozom. Jön a tizedik év, ahol már a konferenciadöntőből is épp csak továbbjutnak egy olyan Indiana ellen, akik egyénileg bőven alattuk vannak. Hozzáteszem, már itt is csak az ellenfél edzőjének hibás döntése miatt jutnak tovább. Jön a döntő, ahol a rozoga öregekből álló Spurs pályahátrányból a hatodik meccs vége előtt 10 másodperccel már bajnok volt és szintén egy hibás dötés miatt (nem faultolták Bosht lepattanó közben, így ki tudta adni Allennek a labdát hármasra) buktak el egy megnyert meccset. Mindehhez vedd hozzá, hogy a bírók is erőteljesen segítenek egész pályafutása alapján (faultok, floppok, lépéshibák), meg azt is, hogy szinte soha nem ő vállalja a sorsdöntő szituációkat (tavaly sem). Magyarul van egy megérdemelt és egy (szerintem) nem megérdemelt bajnoki címe, mégis mindenhonnan az ömlik, hogy ő a legnagyobb. Mit szeressek
Don't feed the troll